Balatoni Yacht Club – alapítva 1912 Balatoni Yacht Club – alapítva 1912

Monthly Archives : július 2020

Írjon nekem...

Üzenet küldése
Virág Flóra bemutatkozása

1996-ban, Budapesten születtem. A Szentendrei Református Gimnázium után az Edutus Egyetemen kereskedelmi és marketing diplomát szereztem, majd tavaly nyáron jelentkeztem a Testnevelési Egyetem vitorlás szakedző szakára, és jó (4,5) átlaggal fejeztem be az első évemet.

12 évesen a Yacht Klub Agárdban kezdtem vitorlázni. A nővérem már két éve ott Lézerezett, és nekem is megtetszett a vitorlázás. Az első évben már indultam az Op bajnokságon, akkor ötvennegyedik lettem a kilencvenvalahányból, majd egy év múlva 16. helyen végeztem. Még abban az évben átültem Laser 4.7-esbe, bár még csak 49 kiló voltam. Az első versenyem a Mikulás-kupa volt, ahol gyenge szélben nagyon jól mentem, de aztán megjött a bora, és elfújt a szél…  Az első  évben magyar női bajnoki címet nyertem, abszolútban ötödik voltam. A következő évben szintén női magyar bajnok, abszolút harmadik helyezett voltam. Az utolsó 4.7-es évemben a magyar bajnokságon azonban egy korai rajt miatt lecsúsztam az első helyről, így csak második lettem összetettben, és a nők mezőnyében is.

Aztán megpróbálkoztam a Radiallal. 2013-ban a balatonfüredi U21-es világbajnokságon – rögtön a 4.7-es vb után, ahol nyolcadik lettem – a huszonegyedik helyen végeztem. Az első nap 8., 6. és 8. után nagyon gyenge szélben 2. helyem is volt. Annak nagyon örültem viszont, ha befújt a 15 csomós szél esélyem nem volt az 54 kilómmal. A többiek magasabbak és nehezebbek voltak nálam. A rajt után néhány percig tudtam tartani a tempót, utána meghaltam, miközben ők csak ültek a hajó szélén, én pedig megszakadtam. A mezőny végén vitorláztam, mert nem bírtam kiülni a hajót. Bőszélben valamennyit följöttem, de kreuzban nagyon rosszul mentem. Hiába végeztem a 21. helyen a száz hajó között az első Radial versenyemen, szomorú voltam, hogy erős szélben nem sikerült jól szerepelnem. Ebben az évben a felnőtt magyar bajnokságon szintén jól álltam, összetettben a harmadik, nőiben első helyen, viszont a legutolsó nap befújt egy húszcsomós szél, amiben magasságom és súlyom miatt nem tudtam tartani a sebességet a többiekkel, így sokat visszaestem, és lemaradtam a női magyar bajnoki címről is.

Ezek után Gecse Balázzsal – aki szintén 4.7-esezett – kitaláltuk, hogy megpróbáljuk a Nacra 17-est, mert az már egy éve olimpiai hajóosztály volt, és abban nem gáz, hogy én könnyű vagyok. Neki azért híznia kellett volna, mert könnyűek voltunk. A gyenge szélben jól mentünk, futamot is tudtunk nyerni. Az ifjúsági világbajnokságon hatodikak lettünk. Erős szélben persze kevésbé voltunk eredményesek, de kezdők voltunk. Aztán sajnos ő úgy döntött, hogy abbahagyja a komolyabb vitorlázást, mert külföldre ment egyetemre. Nekem pedig másik legénységet kellett keresnem. 2015-ben Bagyó Áronnal folytattam, de fél év után fölvették a TF-re, és ő komolyan tanulni akart, nem fért neki bele, hogy nemzetközi szinten vitorlázzon.

Ezután egy ideig nem találtam mancsaftot. Az olasz csapattal jóban voltam, fél évig egyedül jártam ki hozzájuk Nacrázni. Mindig akadt valaki, aki éppen ráért, akkor azzal vitorláztam, és próbáltam minél többet tanulni az olaszoktól. Majd Jankovics Gáborral vitorláztam talán egy évig. Rendszeresen jártunk Olaszországba edzőtáborozni. Pálma de Mallorcán és az olasz bajnokságon versenyeztünk. Az olasz bajnokságon egész jól mentünk, Pálmán viszont annyira nem, bár nyertünk egy futamot. Az elején volt egy kis szerencsénk, utána sikerült megtartani a helyünket.

Egy év után Gábor is kiszállt, munka mellett nem tudta vállalni a felkészülést. Látta, hogy külföldön mennyire komolyan csinálják, hogy ezen a szinten mennyi időt, pénzt, energiát kell ebbe fektetni.

Ismét macsaft nélkül maradtam. Aztán ‘2017-ben egy nagyhajós versenyen találkoztam Molnár Dáviddal. Kipróbálta a katamaránt, és nagyon megtetszett neki. Beszállt. Télen megrendeltük az új, fojleres hajót, és 2018 májusától együtt versenyzünk. Juniorban kétszer voltunk vb-n hatodik helyezettek. Dávid magas, meg van a kellő súlya, pont jól kiegészítjük egymást, így optimális a súlyunk erős szélben. Gyengében ezt kompenzálnunk kell. Dávid fiatal, energikus, és a családja is támogat minket. Persze nem csinálhatjuk a végtelenségig, hogy a szülők finanszírozzák a versenyzésünket, mert olyan szinten vagyunk, hogy ha tovább akarunk lépni, akkor több pénzre van szükségünk. Azon vagyunk, hogy szponzorokat találjunk, de elég nehezen megy. Bárkivel beszélek a külföldi Nacrások közül, nem hiszik el, hogy minket a szövetség egyáltalán nem támogat. Amíg nagyobb versenyen – Eb, vb, Világkupa – nem érünk el jó eredményt, addig egyáltalán nem támogatnak. De odáig is el kell jutni, ami nem olyan egyszerű.

Tavaly Federica Salva az olasz edzőnk nagyon be volt táblázva, ezért nem minden versenyre tudott eljönni. Kellett valaki, hogy velünk legyen a vízen. Megkérdeztük Fundák Gyurit, hogy tud-e segíteni. Gyuri beszélt az Osztrák Szövetség vezetőivel, hogy csatlakozhassunk az osztrák B-csapathoz. Nekik Roman Hagara – olimpiai és világbajnok – volt az edzőjük. Így az osztrák csapattal edzettünk a pálmai verseny előtt négy napot. Öt órát töltöttünk minden nap kint a vízen. Ő ilyen mániákus, az sem érdekli, ha erős szél fúj. Ez nagyon bejött nekünk. Rengeteg dolgot tanított nekünk, minden apróságra odafigyelt. Federica az Eb-re se tudott eljönni, ezért az osztrákokkal voltunk az Eb-n is, és összebarátkoztunk a B-csapattal és Hagarával is. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, eljöttek edzőtáborozni a Balatonra, és amint lehetőség adódik, folytatjuk velük a felkészülést.

Interjú Farkas Péterrel

1982 novemberében születtem egy tősgyökeres veszprémi családba. Édesanyám és a dédmamám is veszprémi volt. A szülői házban már a negyedik generáció él.

Balatonfűzfőn kezdtem vitorlázni, a Nitrokémiánál húztam le tizenöt gyönyörű évet. OP-vel kezdtem, mint mindenki más. Egy nagyon jó generációba csöppentem. Fi János volt az első edzőm, rengeteget tanultunk tőle. 15 évesen többen átültünk 420-asba, majd mikor kiöregedtünk a 470-es következett. Ez volt akkoriban a király kategória. 470-esben először Perényi Mikivel vitorláztam, majd amikor őt behívták katonának, a BKV-s, Lovas Bencével versenyeztünk négy évet. Jöttek az igazi eredmények, amelyekre a mai napig nagyon büszke vagyok.

A Veszprémi (később Pannon) Egyetemen műszaki informatikusnak készültem, de végül programozó matematikus szakon szereztem diplomát.

2006-tól három évig nem ültem hajóba, ekkor kezdtem vendéglátással foglalkozni.

2009–2010 környékén, amikor a Tramontanát felújították, barátaim hívtak a Tramira. Az nagyon-nagyon tetszett, a mai napig a Tramontana csapat tagja vagyok, és vitorlázhatok azon a gyönyörű, szép hajón. Ezt követően Sipos Máténak köszönhetően, aki versenyrendezőnek hívott, visszacsöppentem a vitorlástársadalomba. Talán 2011-ben raktam először vele pályát, később pedig rendezhettem is. Majd elindultam egy elég rögös és nagyon hosszú úton, és 2019-ben nemzetközi versenyrendező minősítést szereztem, így Fluck Bencével ketten vagyunk az országban, akik ilyen minősítéssel rendelkeznek. Reményeim szerint talán egyszer én is mehetek az olimpiára, és a rendező csapat tagja lehetek. Ez nagyon fontos számomra. Folyamatosan képzem magam, külföldi továbbképzésekre és versenyre járok. Idén hat külföldi versenyre volt meghívásom, ami sajnos nem jön össze. Úgy néz ki, hogy az összes külföldi versenyt lemondták, ezért itthon fogok többet rendezni. Most úgy néz ki, hogy idén még vitorlázni is tudok, ami tök jó lenne.

Ugron Gáspár, a Balatoni Yacht Club elnöke tavaly megkeresett és felkért, hogy vezessem a patinás klubot. Tavasszal volt az első megbeszélésünk, akkor még a Magyar Vitorlás Szövetségnél dolgoztam, ahol a GINOP-pályázattal foglalkoztam, és a nyugdíjba vonult Kővári István elképzelései szerint el kellett készíteni egy olyan rendszert, ami kicsit a jövőbe mutat a  GINOP-os eszközök további használatát biztosítja. Ez szeptember-október környékén egy ellenőrzéssel  lezárult. Ugron Gáspár ekkor ismét fölhívott, hogy komolyan gondolta, és szeretné, ha elvállalnám a vezetői pozíciót. Mérlegeltem, magyarul megkérdeztem a kedvesemet, hogy mi a véleménye. És elvállaltam. Azért, mert olyan feladat elé állít, ami kihívást jelent. A szövetségi munkát nagyon élveztem, sokat tanultam, de úgy éreztem, hogy ez lehet a következő terület, ahol fejlődhetek. Nem beszélve arról, hogy az alapgárda – edzők és a klubvezetés – nagyon jó irányt adott a Balatoni Yacht Clubnak. A feladat az, hogy az alapítók eszméit követve, a klub hagyományait megtartva, az utánpótlás-nevelést stabil alapokon folytassuk. Nekem az a dolgom, hogy összefogva az edzőket, a versenyzőket és a dolgozókat, szervezzem a programot és a rendezvényeket. Jó fél éve már ezzel foglalkozom.

Nagyon furcsa volt a szövetségi rendszerből átkerülni egy olyan klubhoz, ahol egy szűk elnökség dönt. Itt könnyebben, gyorsabban születnek a döntések. A világjárvány miatt azonban nehezebb helyzetben kellett folytatnunk a munkát. Mivel nagyon jó emberekkel dolgozom, a nehéz időszakot hála Istennek túléltünk, rendben vagyunk és megyünk szépen tovább. A klub szerencsére stabil alapokon áll, Ugron Gáspár az anyagiakon túl is megteremtette azt a hátteret, amire egy klubnak szüksége van a sikeres működéséhez. A kollégákra, emberekre gondolok. Amikor jött a krach, jöttek korlátozások, a működésünk gyakorlatilag ellehetetlenült, de a srácokkal akkor is előrefele mentünk, elővettük a laptopunkat, online edzéseket, oktatásokat tartottunk. Szerveztük a folytatást, bíztunk abban, hogy minél előbb tudunk vitorlázni. Mivel nem álltunk le, így amikor május 4-én kijött a kormányrendelet, mely szerint edzéseket lehet tartani, akkor igazolódott az a pozitív hozzáállás, hogy a járvány idején – februártól egészen április végéig, május elejéig – is dolgoztunk. Előkészítettük a telepet, a klubházat, a motorosokat a szezonkezdésre, az edzők foglalkoztak a fiatalokkal. Ez kifizetődött, mert úgy  várhattuk a versenyzőinket, hogy nem kellett kapkodni, minden feltétel adott volt az újrakezdéshez.

Már évekkel ezelőtt is az öt legeredményesebb klub között jegyezték, és szeretnénk előbbre lépni. A Balatoni Yacht Club a világjárvány ellenére is fejlődik, az ifjúsági létszámunkat növeltük, legutóbbi hétvégén 35 versenyzőnk edzett. Újraindítottuk a két évig átmenetileg szünetelt lézerprogramot, idén hét lézeressel dolgozunk. Korábban sosem volt kétszemélyes program itt Alsóörsön, azonban idén öt 420-as egységgel ebbe is belevágtunk. Szerintem ez fantasztikus eredmény. Jelenlegi felállás szerint Optimist osztályban a verseny-előkészítő csapatunk kilenc, versenycsapatunk tizennégy, 420-as osztályban öt, Laser 4.7 osztályban pedig hét egységgel működik a klub. Fontos, hogy a klubvezetés megteremtette a lehetőséget, hogy ezek a programok elindulhassanak. Elértük, hogy sokan és sokat legyenek egy-egy edzésen vízen és vitorlázhassanak. A jókedv, a Balaton szeretete és a vitorlázás öröme mellett egy idő után a versenyeredményeken is látható lesz a fejlődés. Nem ez a legfontosabb, de a srácoknak bizonyára örömet jelent, ha jól szerepelnek. Ennek megfelelően a jövőkép nagyon-nagyon pozitív. Szerintem 2021-re jelentős utánpótlás-nevelő klubbá válunk. Az Optimist versenycsapat már most is a legjobbak között szerepel, a 420-as és Laser versenyzők a tervezett munkával 2021-ben már nemcsak a térképen lesznek, hanem a mezőny első egyharmadában szerepelhetnek.

Szponzorok, támogatók